2009-től tagja a Móricz Zsigmond Színház társulatának Rák Zoltán, aki az elmúlt másfél évtizedben számos szerepben különféle karaktereket formált meg, több alkalommal rendezőként is megmutatkozott.
Ebben az évadban rendezőként (Játszd újra, Sam!) és színművészként (Pacsirta, Alul semmi, A király beszéde) egyaránt feladatot kapott.
– Ez már az ötödik rendezésed. Kedvedre való volt?
– Igen, nagyon! De azt is el kell mondanom, hogy sokáig nem tudtam mit kezdeni ezzel az anyaggal. Szeretem Woody Allent, de mindig egy kis távolságtartással figyeltem. Azt érzem, megfelelő hangulat kell az ő műveihez, és ha ilyenben kapott el, akkor nagyon tudtam élvezni. ő nem a tipikus hahotázós vígjátékok írója és szereplője, inkább a kuncogós, intellektuális poénok jellemzik, amelyeket egyre jobban szeretek. Nyolc hónapja kértek fel, hogy rendezzem meg a Játszd újra, Sam! vígjátékot, azóta gondolkodom és tevékenykedek ezen az anyagon. Egyre inkább beleszerettem Woody Allen világába, és most már kifejezetten imádom az ő színházát és filmvilágát.
– Egy az egyben ültetted át?
– Dolgoztam rajta, és kiszélesítettem az anyagot. Nagyon jó, de alapvetően már régi, hiszen 1969-ben volt az ősbemutatója, 1972-ben jelent meg a filmváltozat. Akkor még nagy újdonság volt ez a félig stand up, félig színházi világ, ma már mindennapos. Azt éreztem, hogy akkor lesz igazán hatásos, ha feldúsítom. Persze nem idegentől csentem, hanem Woody Allentől vettem át idézeteket, elejtett mondatokat, hasonló szituációkat. Tulajdonképpen kiszíneztem kissé a kéziratot, így lett teljes. Bevallom őszintén, a korábbiakhoz képest ez az anyag nem adta könnyen magát. De ahogy elkezdtem ezeket a szövegeket beleírogatni, akkor kivilágosodott, ezért megnyugodtam. Nem térdcsapkodós vígjáték, inkább az a fajta humor jellemzi, ami el is gondolkodtat. Woody Allen forgatókönyve szövegcentrikus, folyamatosan árad belőle az intellektuális humor, mint egy stand upban, de ebben a darabban vannak hatásos szituációk is. Ezeket erősítettem, mert az igazán jó vígjáték szerintem a helyzetkomikumra épül, és amellé jönnek a nagyon jó szövegpoénok. Utóbbiban Woody Allen nagyon erős, ezt a kettőt kellett jól összehangolni, ezért több helyzetkomikumot építettem bele, mint ami alapból jellemezte, mindemellett tovább spékeltük szöveghumorral. Nagy feladat előtt állunk, mert középiskolásoknak is játsszuk majd bérletes előadásban, remélem, az ő tetszésüket is elnyeri.
– Másik fontos téma veled kapcsolatban, hogy Kirják Róbert igazgató úr felkért művészeti tanácsadónak. Mit jelent számodra ez a megbízatás?
– Bizalmat elsősorban, és nagy megtiszteltetést. Igazából engem is meglepett. De tulajdonképpen szükség van olyasvalakire, aki folyton itt tud lenni. Sajnos különböző okok miatt több előadásunk maradt el az elmúlt időszakban, ezért fontos, hogy a felmerülő problémákat gyorsan, azon melegében meg tudjuk oldani. Ezért is kérhetett fel tanácsadónak, így eggyel többen tudjuk összedugni a fejünket és agyalni a felmerülő problémákon. Nagyon felelősségteljes munka, és szerintem fontos, hogy olyasvalaki is legyen közöttük, aki nemcsak rendez, hanem színész is, mert belülről látja a dolgokat, és ezáltal hatékonyabbak tudunk lenni.
*
Urmai Gábor 2015-től tagja a Móricz Zsigmond Színház társulatának. Az idei évadban négy premierje lesz, emellett újabb koncerttel jelentkezik, ezúttal a Szindbádban, Neked írom a dalt címmel.
– Mire számíthatunk, a rocksztár, vagy a csendes, dallamos Urmai Gáborra?
– ősszel a Bencs Villában csendes-dalolós és nagyon személyes volt a műsorom, azt nem szeretném megismételni, egyrészt, mert akkor volt annak az ideje, másrészt azoknak a nézőknek, akik ott meghallgattak, s október 25-én eljönnek a Szindbádba, újat, mást szeretnék adni. A Bencs Villában nagyon sok, kifejezetten személyes érzést is elárultam magamról, amiket nem tudnak rólam az emberek. Annak az estnek talán az volt az értéke. Most egy alcím motoszkál bennem: „Itt vagyok otthon”. Részben azért, mert – noha tíz éve dolgozom a Móricz Zsigmond Színházban – pár éve erősen Nyíregyházára helyeződött életem hangsúlya.
Olyan zenéket választottam, amelyek egyrészt szeretem-dalok, másrészt arról szólnak: ki vagyok, mi a helyem a világban, hol vagyok otthon, mit jelent nekem ez az ország. Ezek is személyes dolgok, de másféleképpen. Előadunk LGT-, Szarka Tamás-, Omega-, Bagossy Brothers-, Ismerős Arcok- és Kern András-dalokat, a Dinamittól egy rockosabbat, természetesen lesznek vidám dalok is. Két billentyűs, Tamás Attila és Horányi Tamás kísér.
– A padlásban ki az a Témüller, aki azelőtt házmester volt, most önkéntes?
– Jómagam nagyon-nagyon régen láttam A padlást, valahogy elkerült. Családi musical, tud rajta szórakozni a gyerek és a felnőtt is. Utóbbiak egy része bizonyára ráismer majd Témüllerre, hiszen a musical keletkezésekor sokan találkozhattak olyan házmesterekkel, akik jelentettek a lakókról. Témüller a feljelentő házmesterek összes jellemzőit magában hordozza.
– A király beszédében te leszel Cosmo Lang, Canterbury érseke. Láttad a filmet?
– Láttam, viszonylag régen, de most direkt nem nézem meg. Annyit tudok az érsekről, hogy a filmben Sir Derek Jacobi alakította, aki igen népszerű színpadi színész is hazájában. Harminc éve együtt szerepeltünk a Cadfael krimisorozatban. Angoloknak készült, de nálunk is vetítették. A középkorban játszódik, a környéken történt bűnesetekben Cadfael atya is nyomoz. Én az egyik rendőrnyomozót játszottam.
– Elindítottad Nyíregyházán is Unimó Színi Műhelyét. Mi a célod vele?
– Hét éve kezdtem el Budapesten a nyári táborokat és a színi műhelyt. Szeretek gyerekekkel foglalkozni. Október 4-én megvolt az első összejövetel. Nem kis színészeket nevelek, hanem fantáziájukat használó, nagy játékkedvvel rendelkező gyerekekkel foglalkozom. Elsősorban olyan helyzetgyakorlatokat végzünk, olyan szituációkkal foglalkozunk, ami őket érdekli, az ő életüket érinti, ezáltal magabiztosabbak, bátrabbak lesznek tetteikben és kommunikációikban is. Ezt tartom együttmunkálkodásunk fő hasznának.
(Szerző: Kováts Dénes)
