Hamar közönségkedvenccé vált Nyíregyházán Tar Dániel, a Móricz Zsigmond Színház művésze, aki 2022-től tagja társulatunknak, előtte egyetemi gyakorlatát töltötte itt. Első főszerepe Viktor volt a Jó estét nyár, jó estét szerelem című előadásban, most A padlás Rádiósaként is láthatjuk.
E kettő között számos mesejáték főszereplőjeként szórakoztatta a gyermekeket és az örök fiatalokat; jó néhány zenés darabban mutatta meg énektudását; drámai szerepekben is kiemelkedő alakításainak tapsolhattunk. A humor sem áll tőle távol, tapasztalhattuk a Variációk egy rablásra történetében, melyben Törő Gergely Zsolttal párban alkottak emlékezetest; s ne feledkezzünk meg a koncertező Tar Dánielről sem, hiszen a nyíregyházi Három tenor formáció tagjaként sikert sikerre halmoz, tematikus zenés esteknek is részese.
– A sűrű előző évad és némi távollét után két gyerekdarabban tértél vissza. A Bogyó és Babóca első része szenzációs siker volt. Az újabb történet – melyben te vagy Baltazár, a méhecske – hasonlóra számíthat?
– Láttam azt az előadást, nagyon szerettem a maga egyszerűségével, koreográfiájával, zenéjével, igazán jó színházi élményt adott. Szerintem ugyanez a helyzet a második résszel, amelyik eléggé interaktív előadás lett. Gyakran bevonjuk a gyerekeket, kifejezetten játékosak, szépen jönnek velünk. Olykor inkább arra kell figyelnünk, hogy ne burjánzzon el aktivitásuk, hiszen a történetet tovább kell gördíteni. Mindent egybevetve jó csapatmunka a Bogyó és Babóca újabb kalandjai, és jó kis mesedarab lett, azt gondolom.
– A Rumini Tükör-szigeten címszereplõje vagy. Milyen figura ő?
– Tizenvalahány könyv született Rumini kalandjairól, ebből talán négyet ismerek, nagyon jó volt olvasni. A Tükör-sziget érdekes történet, izgalmas előadás, szép és tartalmas dalokkal, amelyeket meg lehet tölteni lélekkel. Külön hálás vagyok azért, hogy nemcsak szépfiút kell benne játszani, hanem el lehet vinni egy másik irányba, hiszen két karaktert formálok benne: egy jó és egy gonosz Ruminit. Utóbbi, amikor kimászik a tükörből, onnantól ő a Tükör-sziget új ura, átveszi a hatalmat. Egészen más mozgásvilágot találtunk ki számára a koreográfussal, és érdekes hangot. Kíváncsi vagyok, miként reagálnak rá a gyerekek. Remélem, némi hidegrázós félelmet, pici ijedtséget ki tudok váltani belőlük.
– Jó gonosznak lenni?
– Nagyon!
– Február 14-én Minden most kezdődik el címmel Valentin-napi koncertet adtok Kosik Anitával a Bencs Villában.
– Nem én választottam a címet, de nagyon örültem neki, mert az én életemben most kezdődik el valami új, bár még nem tudom, merre fut ki. De jön, érzem. Számomra nem volt kérdés, hogy Anitával szeretném ezt a koncertet létrehozni, szerencsére az előadások és a próbák lehetővé teszik. Amikor legelőször összeültünk, kb. öt perc alatt összeraktunk húsz számot. Mindkettőnknek nagy a repertoárja, gyönyörűen össze lehet fésülni, az ízlésünk is hasonló. Sokszínű lesz az est: musical-duettek, sanzonok, gyönyörű francia dalok hangzanak el, köztük olyanok, amelyek eddig még nem. Szeretem, ha valami újat tudunk mutatni. Nagyon nagy szeretettel várjuk a nézőket, remélem, csodát fognak látni, vagy valami hasonlót.
– Édes-bús koncertre számítsunk?
– Keserédes lesz, igen. Amilyen a szerelem. Igazából szerintem a közönség is ezt várja, nem csupán vidámságot, hiszen nem csak a boldogságról szól a szerelem.
– A padlás. Eredetileg te lettél volna a Rádiós, de másként alakult, most viszont átveszed a szerepet. Korábban milyen viszonyban voltál a musicallel?
– Soha, sehol nem láttam, persze a zenéjét ismertem. Valószínűleg tudatosan nem néztem meg, mert tudtam, hogy egyszer el fogom játszani.
– Tehát lélekben régóta készültél rá.
– Igen. Eredetileg úgy volt, hogy én leszek itt a Rádiós, de az élet akkor közbeszólt. Már elsirattam ezt a darabot. A premiert Gulácsi Tomi miatt néztem meg, de annyira felfokozott állapotba kerültem, hogy ki kellett mennem sétálni az erdőbe. Ott azon vettem észre magam, hogy a tisztáson teli torokból éneklem a Fényév távolságot.
És milyen a sors, pont olyan élethelyzetben jött ez a darab, amikor jönnie kellett! Kifejezetten segít most egy gyászfeldolgozásban. Sokat készülök az előadás előtt, hallgatom a Fényév távolság zenei alapját, azért, hogy igazán el tudjam énekelni a színpadon. A személyes kapcsolódás okán nagyon nagy hatással van rám már a zenéje is. Valakiről szól most nekem ez a dal, akit el kell, hogy engedjek fényév távolságba, messzire magamtól.
Nagyon áldott helyzet alakult ki a darabot illetően. Azt hiszem, legjobb barátomként említhetem kollégámat, Gulácsi Tamást, és persze a párját, Kosik Anitát, akik rengeteget segítettek, hogy a színházba visszakerüljek. Nagyon arrafelé állt a léc, hogy nem folytatom a pályát... Az egyik nap megfordult a fejemben, hogy megkérdezem Tomit, visszavehetem-e a szerepet. Ahogy ezt kigondoltam, csörgött a telefon, ő volt. Megkért, vegyem át tőle, mert nagyon leterhelt... Sosem felejtem el azt az estét, 10 perc múlva fent voltam a lakásában. Iszonyú sokat segített, az összes karaktert eljátszotta körülöttem, míg én tanultam a Rádiós szerepét (a dalok „megvoltak”). Két színpadi próbával sikerült átvennem.
– Újból lesz Variációk egy rablásra... Sikerdarab, óriásit játszottatok Törővel. Visszatapsolták?
– Mondhatni, igen. Nagyon sok ember kérdezte, miért nem láthatják, pedig jó hírét hallották. Főként ifjúsági bérletben játszottuk, lement belõle 27 előadás, melyből csak hét szólt a felnőtteknek. Beszéltük is Gerivel, hogy ezt a rengeteg munkát vétek lenne kidobni. Senki mással nem lettem volna képes rá, mint vele, nagyon szerettünk együtt dolgozni, meg tudtunk beszélni minden konfliktust. A felújított változat még jobb lesz, több időt tudunk ráfordítani, felturbózzuk.
(Szerző: Kováts Dénes)
