Mártírok

MARIUS VON MAYENBURG
MÁRTÍROK

(Radikalizmus egy részben)

Fordította: Perczel Enikő
Díszlet- és jelmeztervező: Balla Ildikó
Ügyelő: Kováts István
Súgó: Nagy Erzsébet
Rendezőasszisztens: Demeter Anna

Rendező: Forgács Péter

________________________________________

Az előadás a szerző, a henschel Schauspiel Theaterverlag Berlin GmbH és a Creativ Média Színházi Ügynökség Bt. engedélyével jött létre.

________________________________________

„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem, hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, és így az embernek ellensége lesz a háza népe.”
(Máté 10,34-36)

Magyarország 2011. április 25-én kihirdetett új Alaptörvényének Nemzeti Hitvallása megállapítja, hogy Szent István király ezer évvel ezelőtt a keresztény Európa részévé tette Magyarországot, elismeri a kereszténység nemzetmegtartó szerepét, becsüli országunk különböző vallási hagyományait. Alapvetésének VI. cikke szerint mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához.

Magyarországon az állam és az egyházak különváltan működnek. Az egyházak önállóak. Az állam a közösségi célok érdekében az egyházakkal együttműködik. Az egyházakra vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.

A LELKIISMERETI ÉS VALLÁSSZABADSÁG JOGA
1. § (1) Mindenkinek joga van a lelkiismeret és a vallás szabadságához.
(2) A lelkiismereti és vallásszabadság joga magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását, és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa.
(3) A lelkiismereti vagy vallási meggyőződés megválasztása, elfogadása, kinyilvánítása és megvallása, továbbá annak megváltoztatása, illetve gyakorlása miatt senkit előny vagy hátrány nem érhet.
(4) A lelkiismereti és vallásszabadság joga az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében meghatározott okból korlátozható.
2. § A szülőnek, gyámnak joga van ahhoz, hogy a kiskorú gyermek erkölcsi, vallási neveléséről, vallásos oktatásáról döntsön, és arról megfelelően gondoskodjék.
3. § (1) A lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlását az oktatási, egészségügyi, szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi intézményben ellátott, valamint a büntetés-végrehajtási intézetben fogva tartott számára egyéni és közösségi szinten is lehetővé kell tenni.
(2) A lelkiismereti és vallásszabadság joga a rendvédelmi szerveknél, a Magyar Honvédségnél és a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatnál szolgálati jogviszonyban állók számára szolgálatteljesítésük során – a szervezet működési rendjével és a honvédelmi kötelezettség teljesítésével összhangban – szabadon gyakorolható.
4. § A lelkiismereti és vallásszabadság joga kommunikációs eszköz útján is kifejezésre juttatható.
5. § (1) A lelkiismereti és vallásszabadság jogával összefüggésben állami hatóság által különleges adat nem gyűjthető. Állami hatóság által a lelkiismereti és vallásszabadsággal összefüggésben e törvény hatálybalépésekor nyilvántartott különleges adat kizárólag az érintett hozzájárulásával – halála esetén leszármazója hozzájárulásával – továbbítható és hozható nyilvánosságra.
(2) A lelkiismereti és vallásszabadság jogával összefüggésben a népszámlálás során nem kötelező jelleggel, azonosításra alkalmatlan módon gyűjthető adat.
(2011. évi CCVI. törvény)

Kritikák

A hit és a hitetlenség pokla

A vakmerő színészi alakításoknak köszönhetően a Mártírok megrendítő színházi élmény.

Rendkívül kemény, olykor sokkoló előadás. Marius von Mayenburg darabja az utóbbi évek legfelkavaróbb bemutatója. A Mártírok felfogható diáktörténetnek is, ellenben az alaposabb elemzés mélyebb rétegekbe hatol. A mű ugyanis nem pusztán Benjamin Südel (Varga Norbert) kálváriáját állítja elénk, hanem olyan jelentős problémákkal szembesít, amelyek Németországban éppúgy aktuálisak, mint nálunk.

Gyilkos indulatok

A felszínen a tizenhat éves fiú és tanárnője, Erika Roth (Szabó Márta) konfliktusa a vallásos fanatizmus és a tudományos világkép összecsapása, azonban kiderül: a szinte kizárólag bibliai idézetekben megnyilatkozó Benjamin (beszélő név!) a tanárokat is megosztja. Mayenburg döbbenetes, egyben ijesztő társadalmi látleletének terepe az iskola, ahol a tanulók és nevelők, kizárólagosságra törő érvek és dühkitörések összecsapása karakteresen modellálja a külső világot. A kezdetben jelentéktelennek tűnő ellenkezés (Benjamin nem öltözik át az úszásoktatáshoz) a későbbi dráma kiindulópontja lesz, amelynek végén a tanárnő önmagát feszíti meg. Előbb Benjamin roskadozik a kereszt alatt, amely alá később Erika Roth szögezi oda magát. A gyilkos indulatok mindent maguk alá temetnek, miközben elszabadul a manipulációk, az ideológiák, s a hit és a hitetlenség pokla.

Ott a mélyben

Forgács Péter abszurdot és humort ötvöző, végleteket összeszikráztató rendezése képes a több szintű drámai világban rejlő fenyegető torzulások, ellentétek és distanciák átérezhető megjelenítésére. Az olykor viszolyogtató, máskor megdöbbentő, gondolatisága teljességében elsősorban a felnőtt nézők számára hozzáférhető Mártírok vitára alkalmas, megkapó alkotás. Azzá teszi a főhősök belső világát megrázóan közvetítő rendezést Balla Ildikó látványterve: az úszómedencében (amelynek alján könyvek százai hevernek) ülünk mi is, a nézők. A sugallat egyértelmű: magunk is ott fuldoklunk a mélyben.

Menny és pokol között

A produkció Szabó Márta rétegezett, rendkívüli érzelmi hullámhosszokat kínáló, valamint Varga Norbert kamaszosan indulatos, ugyanakkor vakmerő alakításának köszönhetően megrendítő színházi élmény. Nagyidai Gergő, István István és Vicei Zsolt a tanárok különböző karaktereit, Éry-Kovács Zsanna Benjamin anyját, Bende Kinga a fiú tanulótársát formálja meg. Lakatos Máté, a csonkalábú Georg Hansenként (a név rájátszás Thomas Mann Hans Hansenére) a záró képben átlebeg a publikum fölött: így lebeg a történet is menny és pokol között.

Karádi Zsolt

________________________________________

Megtaposott könyvek

A kortárs német sztárdrámaíró, Marius von Mayenburg „iskoladrámáját”, a Mártírokat játssza a színház.

A drámában azt látjuk, hogy egy maga helyét kereső és nem találó frusztrált fiú hogyan találja meg a bibliát, s benne a helyzetére illő legnegatívabb passzusokat, lesz belőle vallási őrült, a kiragadott tételek mentén fanatikus, és innen egyenes úton náci, fasiszta. A fiú fuldokol közegében – konkrétan egy medencében, mert ott indul a történet, hogy nem hajlandó úszásórán levetkőzni és a medencébe szállni – könyveken taposva őrlődik és tombol. Elvált anyja, az iskolaigazgató, két pedagógus, a hittanár pap és két osztálytárs jelenik még meg a történetben, az ő reagálásukat is követhetjük a véres végig. Az anya előbb az iskolára hárítja a probléma megoldását, jobban örülne egy simán problémás kamasznak, majd a pappal is beszélve megpróbálja elfogadni ezt az őrületet. Az igazgató a tünetet akarja rövid úton megoldatni a pedagógusokkal, anélkül, hogy kíváncsi lenne annak gyökerére. A paptanár kap rajta, s a pünkösdi táborban szeretné felhasználni a fiú „vallásosságát”, alapos bibliaismeretét. A pedagóguspár férfitagja gyakorlatiasan kezeli a problémát, a felelet helyett prédikáló fiúnak beírja az egyest, s reméli, hogy a következő tanévben megszabadul tőle. A tanárnő, aki iskolabizalmi is, egyedül kíváncsi a gyerekre, tolerálja, és hogy megértse, s kezelni tudja, ő maga is elkezdi olvasni a bibliát. Olyannyira szeretne segíteni a fiún, hogy szinte észre sem veszi, hogy eközben saját magánélete fut zátonyra. A leány osztálytárs, csak becserkészni szeretné a fiút, és nem érti miért nem sikerül. A fiú osztálytárs, aki nyomorék, és méginkább frusztrált nála, a „tanítványává” szegődik, de erkölcsi érzéke időben figyelmezteti, hogy ne kövesse, amikor tettlegességre kerülne sor. A fiú „fejlődésében” ugyanis akkor következik be fordulat, amikor megtalálja, hogy kire irányítsa dühét, gyűlöletének tárgyát, ki az, akivel le kell számolnia. S ez a tanárnő, akinek nevéből (Roth) arra következtet, hogy zsidó. S ahogy megvan az „ellenség”, a leendő áldozat, a fiú eddig ártalmatlannak tűnő vallási tébolyultból cselekvésre kész fanatikus lesz, s célja érdekében minden nemtelen eszközt felhasznál, igazolva érezve a bibliai idézetekkel megtámogatott célt: nyomorék társát simogatva, hazugsággal nyeri meg. A nyomorék tanítvány ingadozik, benne merül föl először, hogy „te náci vagy”, visszakozik, s ezáltal ő lesz a fiú első áldozata. Ezután mintegy bírósági tárgyaláson reagálják le a történteket a többiek. A lány még semmit nem értve segítségért kiáltozik a falak mögül, az anya, az igazgató, a pap, a tanár gyáván mentegetik és mögé állnak, egyedül a tanárnő döbben rá: „de hát ez egy náci”, s nem hajlandó elhagyni az iskolát, „én itt jó helyen vagyok, nekem itt van dolgom”

Látszólag egyívű, egyértelmű a történet, az előadást követő beszélgetésen – melyen szereplők, nézők, többségében pedagógusok, papok vettek részt – mégis sok gondolatot, vonatkozást indított el. A pedagógusok nemcsak hogy fenyegető veszélynek látják a jelenséget (a fiatalok rossz útra tévedését), de jelen lévő valóságnak, s főleg a maguk szerepéről gondolkodtatta el őket a darab. Nekem a Szutyok, Pintér Béla darabja jutott eszembe, amely ugyanezt a jelenséget mutatja be Magyarországon.

Az előadás képi, esztétikai világa külön elemzést érdemelne. Az egyik érdekes momentum, hogy bizonyos szereplők részben vagy szinte teljesen a medence kifolyónyílásaiban jelennek meg, leginkább a nyomorék fiú, akinek a személyísége a leginkább szétesett, frusztrált, töredezett, bizonytalan. De a darab végén a lereagálásoknál a felnőttek is onnan mondják el, hogy ez tulajdonképpen egy rendes fiú, jelezve, hogy bizonytalanok, nem látnak tisztán, befolyásolhatók, vagy nem vállalják fel, amit látva látnak. Egyedül a tanárnő van mindig a nyílt színen, s vállalja mindig önmagát és a gondolatait.

És a könyvek! A darabban egy szó sincs róluk, de borítva van velük a medence alja, az előadás végére alig marad egy is épen. Gyönyörű képi megfogalmazása annak, hogyan lehet a bibliából kiragadva részleteket azt, s a vallást teljesen ellenkező célra felhasználni, hogyan lehet a könyvekben rejlő tudást és értéket meggyalázni, hogyan lehet teljes emberi értékeinket, kultúránkat, hagyományainkat figyelmen kívül hagyni, tönkretenni, elpusztítani.

Egy nyitott kérdés maradt bennem: kiket nevez mártíroknak a drámaíró. Talán a nyomorék fiú nevezhető annak, bár inkább áldozat, s a tanárnő, aki az iskolához szögezi lábait, mert itt van az ő helye. A fiút inkább mondhatjuk fanatikus barbár őrültnek, a többieket pedig gyáva szemlélőknek.

Trifonovné Karajz Borbála (Olvasópont)

________________________________________

Párbeszéd indul

Párbeszédre hív – talán ez a törekvés jellemezte leginkább az idén 25 éves Tatabányai Jászai Mari Színház, Népházban első alkalommal megrendezett MOST FESZT, a Monodráma és Stúdiószínházi Fesztivál minden eseményét, megmozdulását.

Egy fesztivál, rendezvénysorozat életre hívása, az első alkalom megszerkesztése, tervezése és a közönséggel való megismertetése mindig kockázatos feladvány. A tatabányai Jászai Mari Színház vezetése a MOST FESZT létrehozásakor azonban felettébb profi módon egyensúlyozott. Érződik, hogy az ötletgazdák és megvalósítók pontosan tudják, érzékelik, mik a lehetőségek, mit vállalhatnak biztonsággal. Nem akarnak irreálisan nagyot „robbantani”, de nem is óvatoskodnak: igyekeznek lassú, mégis határozott lépésekkel távolabbra tolni a közönség és a saját határaikat. Vállalják a kockázatot, és úgy tűnik, nyernek. Monodráma- és stúdiószínházi előadásokat válogattak, csak vidéki, határon túli színházakat, illetve független produkciókat hívtak meg a szemlére. Kis, családias fesztivált hoztak létre, ahol a nézők, a fellépők, a szakmai vendégek közvetlen hangulatú és őszinte párbeszédekbe kezdhettek az előadásokról. Nagyon is volt miről beszélni – hiszen a programba válogatott előadások legtöbbje a maga módján szintén határokat tologatott.

A szervezőknek nem volt előre megfontolt szándéka, hogy tematizálja a fesztiválon megjelenő előadásokat, a szemle produkciói bizonyos szempontból mégis összefűzhetők. A nyíregyházi Mártírok és az aradi Sex, drugs, gods & rock’n’roll például az istenbe vetett vagy az intézményesült hit határait feszegeti a hagyományostól eltérő, merész nézőpontokkal; A tribádok éjszakája és a Kéjpart című stúdióelőadások a homoszexualitáshoz való viszony kérdéskörét (is) körbejárják. Az előadások legtöbbje különböző nézőpontokat és formanyelveket felvillantva érvényes kérdéseket vetett fel. A MOST FESZT elsősorban a tatabányai közönségnek szól, de jó alkalom arra, hogy budapesti nézőknek és a szakma képviselőinek lehetőségük legyen határon túli és vidéki színházak munkáiról pillanatképet kapni a napi egy monodráma és egy stúdiószínházi előadás nyomán. Az előadásokat követő közönségtalálkozók, az esti koncertek és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet „Egyedül” – Monodrámák magyar színpadokon című kiállítása inspiráló és jóérzésű kerete a programnak. S bár a fesztivál előadásainak minősége némiképp ingadozó (az egészen agyrobbantóan friss és izgalmas, meglepő színészi alakításoktól a kevésbé újszerű vagy kevésbé karakteresen megformált világokig), de mindenképp egy sokszínű paletta az eredmény.

(...)

A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Mártírok című előadása és az Újvidéki Színház Kéjpartja (Turpizmus egy részben a tolerancia jegyében) kényes kérdéseket feszeget bátran, de ízléssel és mértékkel. Nem verik ki a biztosítékot, de annak határán állnak – éppen így képesek ellenállás vagy értetlen elutasítás helyett erős hatásokat kiváltani a nézőkből. A Mártírok (rendező: Forgács Péter) üres uszodai medencéjében egy dühödt és harcos keresztény diák és egy biológia tanárnő vív magán-vallásháborút egyre radikálisabb eszközökkel és egyre távolabb kerülve a józan ész határaitól. Eközben fegyverként használnak, kijátszanak embereket, erkölcsi és intézményi szabályokat, istent és a természetet, szeretetet és magányt is. Félelmetes harc ez. Varga Norbert elszánt, elvakult, dühödt kamasza szinte észrevétlenül, de megállíthatatlanul és visszafordíthatatlanul lépi át a normalitás határait, és válik értékekre, határokra vágyó puritánból gyűlöletbeszédet tartó, gyilkosságra bujtó fanatikussá. Hatalmas feladat, amit a fiatal színész energiáit jól működtetve, erejét jól használva, céltudatosan és következetesen visz végig. A főszereplő eszközét-„barátját” játszó Lakatos Máté visszafogott játékkal és halk humorral jó ellenpontként működik. Az előadás díszlete – a medence a falban lévő lukakkal és a korláttal elválasztott, felső emeletként funkcionáló parttal – számos izgalmas lehetőséget tartogat magában: a lyukakon bekandikáló testrészek óriásira nőtt alakot figuráznak, a fiú által kontroll alatt vagy terrorban tartott, ablakokba szorult fejű szereplők a leszűkült mozgástérben feladják a harcot.

(...)

Szemerédi Fanni (Revizor)

Bemutató:
2014. október 25. (szombat) 19 óra
Móricz Zsigmond Színház, Nagyszínpad