Tűzpróba avagy a Heilbronni Katica

Tűzpróba avagy a Heilbronni Katica

2 óra 20 perc

Keresztes Attila

HEINRICH VON KLEIST
TŰZPRÓBA AVAGY A HEILBRONNI KATICA

(Történelmi lovagdráma)

Fordította: Petra-Szabó Gizella
Díszlettervező: Fodor Viola
Jelmeztervező: Bianca Imelda Jeremias
Irodalmi konzultáns: Oláh Krisztina e.h.
Zeneszerző: Boros Csaba
Ügyelő: Lengyel János
Súgó: Apjok Rodica
Rendezőasszisztens: Laforest Csaba

Rendező: Keresztes Attila

________________________________________

Egy beteg lélek hányattatásai
(Heinrich von Kleist, 1777. október 18. – 1811. november 21.)

„Ha valaki előtt fel kell tárnom a legbensőmet, mindig az iszonyathoz hasonló érzés fog el; nem azért, mert a bensőm fél a csupaszságtól, hanem, mert az illetőnek nem tudok mindent megmutatni, nem tudom, és ezért tartanom kell attól, hogy a foszlányokból rosszul ért meg.”

…bensőmben vagyok „úgy megsebezve, hogy mondhatnám, fáj a napvilág, amikor kidugom az orromat az ablakon“
(levél Marie von Kleistnek, 1811. november 10.)
(Heinrich von Kleist)

Egyéniségében sok minden vagy nem, vagy alig érthető, ezért sokan ezt a lángeszű írásművészt egyben elmebetegnek is tekintik. Tulajdonképpen kora ifjúsága óta lelki válságban él. Ide-oda hányódik a német városok között. Egymás után írja jobbnál jobb drámáit. Ezeket itt-ott be is mutatják, de sem a kritikának, sem a közönségnek nem tetszenek. Újságoknál próbálkozik, hiszen meg kell élnie. Cikkeit általában el is fogadják, mert érdekesek és egyéniek. Egy vígjátéknak, Az eltört korsónak némi sikere is van. Csak humorát veszik tudomásul, de azt csak sokára - a szerző halála után - ismerik fel, hogy ez a komédia a bürokrácia kitűnő szatírája. Élete szakadatlan nyugtalanság. Kant racionális filozófiája kétségbe ejti, hatására egyszerre nem érti, minek mi értelme van. Elkezdi nem hinni, amit tud. A tapasztalható igazságtalanságok felháborítják. Megírja a méltánytalanságok és az ellenük való reménytelen küzdelem regényét: a Kohlhaas Mihályt. Ez olyan remekmű, amely akkor is biztosítaná számára az irodalmi halhatatlanságot, ha semmi egyebet nem írt volna.

Jól tudja, hogy mesterműveket ír, de azt kell látnia, hogy ezek senkinek sem kellenek. A sikertelenség gyötri amúgy is gyenge idegeit. A nők körében is csak elutasításra talál. Elszántan készül a halálra, s ezt a véget egy tragikus szerelmi kalanddal akarja elérni. Több leánynak felajánlja, hogy kövessenek el közös öngyilkosságot. Végül akad egy hasonlóképpen zavart lelkű nő, aki szintén a közös halálban kívánja megtalálni a végső szerelmi gyönyört. Kimennek egy Berlin közelében fák közt kéklő tóhoz. Ott Kleist katonaidejéből megmaradt pisztolyával előbb lelövi a leányt, majd szíven lövi önmagát is.

A mindössze 34 évre terjedő sikertelen élet után azonban szinte azonnal megérkezik a siker, majd a világsiker, amely máig is tart.
(Hegedűs Géza)

Das Käthchen von Heilbronn oder Die Feuerprobe (1807-1808)

„Az érzés minden fioláját, égieket és földieket akarom kinyitni.”
(Heinrich von Kleist)

„Erő, báj és tarka népiesség valóságos csodája ez a mű” – írja Gerhardt Hauptmann a Heilbronni Katicáról. – „Bizonyságul és gyönyörűségül elég akár csak a szereplők jegyzékét elolvasni. A császárral kezdődik, és hírnökökkel, szénégetőkkel, inasokkal, törvényszolgákkal és a köznéppel végződik. Köztük vendégfogadósok, lovagok, a titkos vésztörvényszék bírái, várgrófok, nemes kalandornők, egy fegyverkovács és a lánya…”

Heilbronni Katica: a fegyverkovács lánya. Az ő csodálatos, megszállott szerelme bontakozik ki ebben a színpompás, középkori keretben a divatos lovagdrámák romantikus díszletezésében. És az ő mindenható, mágikus erőtől vezérelt szerelme emeli a darabot a szokványos romantikus lovagdrámák tucatjai fölé, az ő mesés alakjában ölt testet a nagy német drámaköltő benső világának egész érzelmi gazdagsága.

A 19. századtól a jelenkorig Heinrich von Kleist számos zeneszerzőt megihletett. A zeneművek részben az író műveiből, részben életéből vették témájukat. A zenei feldolgozások között színpadi zenék és szimfonikus költemények mellett több opera is született. Egyedül a Das Käthchen von Heilbronn alapján nyolc opera íródott.

Malách, Maleach, Angelus, Angelosz, Angyal

„Vajon nem szolgálatra rendelt szellemek-e ezek, akiket azokért küldtek szolgálatra, akik örökül veszik majd a megváltás művét?”
(Zsid 1:14, Pál apostol)

A Biblia szerint az angyalok szolgáló szellemi lények, akiket Isten arra teremtett, hogy az ő akaratának engedelmeskedjenek. Az Úr angyalainak feladata: Isten dicsérete és imádata, parancsolatainak végrehajtása, isteni üzenetek továbbítása, hívő emberek szolgálata, különösen a gyermekek képviselete, védelme. Közreműködnek Isten terveinek és ígéreteinek megvalósításában (például a megváltás hirdetése, az ellenséges erők ellen való harc Isten népének oldalán, Isten ítéletének végrehajtása).

Az angyalokkal foglalkozó keresztény teológiai diszciplína, az angelológia szerint az angyaloknak nincs nemük, a zsidó tradíció viszont hímneműeknek tartja őket.

Az egyházi hagyomány szerint a kilenc angyali rend három hierarchiába sorolható.

I. hierarchia: szeráfok, kerubok és trónusok.
Ők állnak Istenhez a legközelebb.
II. hierarchia: uralmak, erősségek és hatalmasságok.
Ők közvetítenek az első és harmadik hierarchia között.
III. hierarchia: fejedelemségek (az uralkodók, törzsek, népek békéjére felügyelnek), arkangyalok (főangyalok), és őrzőangyalok.
Az utóbbiak a mindennapi élet során segítik az embereket. Ők állnak legközelebb az emberekhez, és ők közvetítik Isten parancsait.

A Biblia szerint az angyalok teremtett, de a jövőt tekintve örökké létező, megsemmisíthetetlen, természetfölötti, szellemi lények, akik Istenhez és az emberekhez hasonlóan személyiséggel, vagyis intelligenciával, a beszédre való képességgel, érzelmekkel, akarattal és öntudattal rendelkeznek; szellemi testük van, képesek testben megjelenni a földi szférában, és így részt venni földi eseményekben.

Az angyalok megszámlálhatatlanul sokan vannak. Számuk százezertől a zsidó Kabbalából ismert 49 millióig terjedhet.

„…Sírni, igazán és csakugyan, végiglapozván egész anyanyelvünket, s kiforgatván minden tartalékából, mit érzés című fejezete rejt, hogy aki énutánam még panaszkodni akar, legyen bár költő, ne találjon szót, amellyel én már el ne mondtam volna: fáj!

– – –
Katalinka! Miért nem mondhatlak magaménak? Tengelicém! Katicám! Mért nem mondhatlak magaménak? Mért nem kaphatlak karomba, s vihetlek az anyám vetette-díszítette, habosfehér mennyezetes ágyba? Katalinka, Katalinka, te!
– – –
Ha én most feltalálhatnék egy soha nem volt új művészetet a te siratásodra! Megnyitnám akkor minden érzések fioláit, mennyei és földi fioláit, s összeöntvén, a könnyek oly sajátos elegyét, oly tiszta s mégis bő áradatát vegyíteném belőlük, hogy aki engem sírni lát, mindjárt megmondhassa: Lám ezek a könnyek a heilbronni Katicáért folynak!
– – –
De ha valaha is olyan asszonyt találnék, aki, Katalinka, hozzád fogható, bejárom akkor minden országát a földnek, s megtanulom minden nyelvét a világnak, hogy a világ minden nyelvén tudjam dicsérni az Istent. …”
(Sugár grófja)

Kritikák
Két kicsi póni

A heilbronni Katicát az újabb időkben egyszer mutatták be Budapesten, 1994. január 30-án, amikor a Vígszínház felújítás miatt a Nyugati pályaudvar melletti sátorban játszott. Taps közben a rendezőt ölbe kapta a főszereplő és belepottyantotta az előadásban fontos szerepet játszó medencébe.

A rendező Eszenyi Enikő volt, Vihar Frideriket, Sugár grófját pedig akkori férje, Kaszás Attila játszotta. Azt a produkciót a Gyalog galopphoz hasonlítottam, és úgy éreztem, a nagyrészt remek, de blődségig vitt stílusparódia megfojtja a darabot. Ma már biztosan engedékenyebb lennék.

Nyíregyházán Sugár gróf lovait is fölsorolja a műsorfüzet. Rárót és Fecskét, akiket az egyik legátszellemültebb jelenetben említenek, Manfréd és Bindu alakítja, két gyönyörű, bozontos sörényű és patájú törpeló. Keresztes Attila rendezése játékos iróniával, naiv bájjal vonja be az eredeti formájában is különös történelmi lovagdrámát. És ehhez Nyíregyházán megtalálta talán az egyetlen magyar színészt, aki képes ezt a szándékot kiteljesíteni, sőt némi tartalommal is megtölteni. Horváth László Attila természetesen nem úgy viszonyul a harcias középkori várgrófhoz,mint a shetlandi bányalovacskák annak harci ménjeihez, de nem is nagyon másképpen. Ötvenes férfiként adja a 15 esztendősnek mondott leány rajongásának tárgyát, a rettenthetetlen középkori lovagot, a lázálmai hercegnőjét kereső ifjút. Ám a karikatúráról, a torzképről, a gúnyrajzról mégis elhiteti, hogy azért igazi is. Csak nagy szeretettel lehet röhögni rajta. Körülötte eltréfált fondorkodást, komolytalan mérgeződést, vidám rémmesét látunk. Csak Jenei Judit Katicájának ártatlan, tiszta, leküzdhetetlen rajongása igazi, legalábbis a mesék, a legendák igazságával. Fodor Viola díszlete a középkor komor sötétjét, Bianca Imelda Jeremias öltözékei a történelmi kosztümök humorát is éreztetik. A jól működő társulatból Vicei Zsolt felszolgálói magánszáma tűnik ki, annál is inkább, mert ezzel megalapozza későbbi komolykodó császáralakításának mélyebb humorát is.
(...)

Zappe László (nol.hu)

________________________________________

Lovagdráma szenvedély és humor között

Keresztes Attila rendező totalitásra törő előadást hozott létre.

Tűz, víz, szenvedély, vésztörvényszék: igazi romantika! Lovagdráma, amelyben nemcsak ármány és szerelem van, hanem humor, megbocsátás és lelepleződés. Heinrich von Kleist 1808-ban keletkezett munkája igazi irodalmi csemege. A teljességet mániákusan hajszoló, azt soha el nem érő, a filozófia, a fizika, a művészetek kérdései iránt olthatatlanul vonzódó egykori katona, aki 1811 novemberében előbb szíven lőtte a halál eme válfaját önként vállaló, gyógyíthatatlan Helene Vogelt, majd magával is végzett, három évvel korábban, 1808-ban írta a Heilbronni Katica avagy a tűzpróba című darabját. Thomas Mann a mű fellengzős naivitását, már-már paródiába átcsapó népiességét, a „minden romantikát agyonromantizáló” sajátosságait emlegeti vele kapcsolatban…

Tompított romantika

Az alkotás alcímét címbe emelő nyíregyházi előadás rendezője, Keresztes Attila nagy ívű rendezésében mintha ezt a Thomas Mann-i gondolatot érvényesítette volna. Koncepciójában a történet drámai nyitányát, a vésztörvényszék ülését követően az előrelendülő história bizonyos pontjain a játék vadromantikájának tompítása érdekében sikerrel aknázta ki a jelenetekben rejlő komikum lehetőségeit. Mindez nem idegen Kleisttől, aki írásaiban egyesíteni akarta az antik görög tragédiát Shakespeare-rel. (Azt pedig tudjuk, hogy ő tragédiáiba gyakran csempészett komikus figurákat és helyzeteket.)

A látvány élménye

Keresztes – Kleisthez méltóan – totalitásra törő előadást hozott létre. Megtartotta a fő cselekményszálakat, azonban dialógusok mögött jelképes utalásokat helyezett el. A mindenütt jelenlévő kalapos Arkangyal (Kameniczky László) a történet poézisét, a két „harci mén” a játékos iróniát hordozza. Fodor Viola modernül archaizáló díszletei és Bianca Imelda Jeremias beszédesen stilizált jelmezei: egyáltalán a látvány maradandó élményt jelentenek a publikum számára. Keresztes Attila megmutatta, hogyan lehet a veretes szöveget élettel megtölteni. A csaknem negyven szereplő közül kiemelendő a Katicát alakító Jenei Judit, a Vihar Frideriket (Sugár grófját) megformáló Horváth László Attila és a Kunigundát megjelenítő Kuthy Patrícia. Katica apjaként emlékezetes István István, miként a kisebb szerepekben Vaszkó Bence, Pregitzer Fruzsina, Vicei Zsolt, Horváth Margit, Széles Zita, Éry-Kovács Zsanna, Nagyidai Gergő, Bárány Frigyes, Illyés Ákos, Vizkeleti Zsolt, Mátrai Lukács Sándor, Mészáros Márton. A Tűzpróba összetett színházi élményt kínáló előadás, amely Kleist világát a ma ironizáló perspektívájából láttatja a szerelmet, a szenvedélyt, a tisztaságot, a bűnt.

Karádi Zsolt