Csodálatos szerepek a Közellenségben
Drámában, vígjátékban, musicalben és krimiben is színpadra lép István István
Közellenség, Bogáncsvirág, Legénybúcsú, Idétlen időkig. A Móricz Zsigmond Színház említett előadásaiban nemcsak az közös, hogy sikerdarabok, illetve várományosok, hanem az is, hogy mindegyikben színpadra lép István István. A színművésszel érzelmekről, hangulatokról, várakozásokról beszélgettünk.
Amikor a szerződtetési tárgyaláson Horváth Illés művészeti vezető a Közellenséget is említette, számomra akkor derült ki, hogy egy Kleist novella az alap, amelyből sokan írtak színdarabot. Erdélyi színészként már találkoztam vele, ugyanis Sütő András nagysikerű drámát írt Kohlhaas Mihály történetéből Egy lócsiszár virágvasárnapja címmel. Csodálatos mű! Mi Tasnádi István 1999-ben írt művét mutatjuk be, akivel a premier után beszéltük arról is, hogy már az ötödik darabjában játszom, és a legnagyobb szeretettel. Fantasztikus drámaírónak tartom! Míg Sütő alkotásának központjában a címszereplő mellett Nagelschmidt alakja áll, addig a Közellenség tipikus „tasnádis”, ő ugyanis a lovak szemszögéből meséli el Kohlhaas Mihály történetét.
Ők a narrátorok?
Igen. A két lónak, a Kancának és a Csődörnek óriási, drámai szerepe van, nagyon sok mindent meg kell élniük, s rendszerint nem értenek egyet. Nem egyszerűen elmesélik a történetet, hanem kommentálják is: az egyik rosszallja Kohlhaas tetteit, a másik megérti. A darabnak az a lényege, hogy el tudjuk-e fogadni, hogy valaki az igazságtalanság ellen küzdve meddig mehet el. A két ló közötti vita végigvonul a történeten, ettől is fantasztikus ez az előadás. Csodálatos szerepek vannak benne. Az enyém nem nagy, viszont színészileg egy újabb szelete a szakmának, s persze lehetőség is. Szeretem Hersét játszani, aki az eredeti műben Kohlhaas szolgája, itt viszont ettől több, mert családtagnak és segítőnek számít, aki a gyerekekre is vigyáz. Megverik, kutyákat eresztenek rá – ez is egyik oka a címszereplő lázadásának.
Eddigi ismereteim szerint a Közellenség érzékeny, érzelmekre ható előadás. Megerősíted?
A darab, s a rendezés is az érzelmekre hat, megtámogatva sok ötlettel, zenével, látvánnyal. Olyan múltbeli témát dolgoz fel modern eszközökkel, ami ma is érvényes, hiszen korunkban is jelen van az igazságtalanság, a túlkapás, a hatalmi erő alkalmazása.
December 11-én lesz az Idétlen időkig bemutatója, elkezdődtek a próbák. Mesélj első benyomásaidról!
Egy zseniális film az alapja, ebből készült a különleges hatású musical, melyben - a hagyományostól eltérően - a dalok nem csupán zenei betétek, hanem a cselekmény részei. Egy nagyképű televíziós sztármeteorológus története, akit kedve ellenére küldenek el a távoli vidékre a mormota napra, hogy közvetítse, a mormota meglátja-e az árnyékát, folytatódik-e a tél. Furcsa módon a főhős folyton ugyanarra a napra ébred… Az előadás különlegessége, hogy a londoni premiert követően a Broadwayen játsszák, most pedig Európában az angolok után mi, a Móricz Zsigmond Színház állíthatjuk színpadra! Nagy kihívás, ugyanakkor nem könnyű feladat, igazi csapatmunkát igényel.
A Legénybúcsút is láthatja még a közönség, melyben emlékezetes a táncos jeleneted, amit végig tapsviharban adsz elő.
Kell a vígjáték a nézők szívének, lelkének, az pedig mindig szívet melengető, ha vastapsot kap a színész. A Játékszín elődásában Csonka András egyik slágere is beépült a jelenetbe. Mi a „személyes” elemét kihagytuk, a dal és a jelenet többi része ugyanaz. Lévén, hogy Andris remek táncos, ő erről az oldaláról fogta meg, én pedig a színészi oldaláról.
A Bogáncsvirágot a Rózsakert Szabadtéri Színpadon néhányszor már játszottátok. Jómagam nagyon várom az újabb előadásokat, hogy végre megnézhessem a Göttinger Pál által írt és rendezett színdarabot!
Nagyon remélem, hogy minél hamarabb játszani fogjuk! A teljes próbafolyamat és maga az előadás is kiemelkedően jó munka volt, izgalmasságát, témáját és hangulatát tekintve is. Pali személy szerint ránk, a színészekre írta a szerepeket. Kitűnőek benne a kollégáim! Az Asszony asszonynak farkasa c. előadás Leontinoja igazán kedvemre való, ráadásul főszerep volt számomra, bár sajnos kevésszer játszhattuk. És nagyon nagy élmény volt az Illatszertár Sipos ura is, de ha most visszagondolok az itteni összes szerepemre, határozottan kijelentem, a Bogáncsvirág Angusa mindent visz, ajándék számomra!
Forrás: Nyíregyházi Napló, Kováts Dénes
