Szabó Nikolett a Móricz Zsigmond Színház sokat foglalkoztatott művésze, ebben az évadban is öt premierrel. Folyamatosan szép feladatokat kap: ő a Kölyök A padlásban, primadonna a Pacsirtában, Estelle az Alul semmiben, a Yerma címszereplője, végül menyasszony az Aranylakodalomban.
– Kezdjük A padlással. Hogyan lehet valaki 530 évesen kölyök?
– Hát, nem is tudom... Én nagyon hiszek a spirituális dolgokban, és el tudom képzelni az embereket úgy, hogy van bennük vagy egy fiatal, vagy egy öreg lélek. Nagyon szép szerintem, és többnyire meglátom, amikor valakinek öreg lelke van, még ha fiatal testben is. Látszik rajta valami ősi bölcsesség, nyugodt tapasztaltság. Bár az előadásunkban Kölyök nem igazán mondható nyugodtnak, de próbáltam elkapni benne valamit, ami a gyermeki karakterétől valamivel felnőttebbnek hat. Valahogy így lehetne öreg lélek a Kölyök is, ha eljátszunk azzal a gondolattal, hogy valaha újjászületik. Nagyon szeretem ezt a szerepet és a darabot, jó csapat állt össze, és talán a történetből is meg tudtunk fogni valami nagyon fontosat.
– Egyesek szerint A padlás a szeretetről és a lélekről, az emberek egymáshoz kapcsolódásáról szól.
– Korábban Kaposváron Süni szerepét kaptam, ezért más szempontból foglalkoztattak ezek a fogalmak, mint Szellemként. Így ebben a próbafolyamatban fedeztem fel, hogy milyen szép dolog az a vonal az anyagban, hogy itt van ez a négy szellem, négy mesebeli figura, akik hosszú évszázadokon át sehogy sem tudnak átjutni a túlvilágra. Csak azután tudnak átkerülni, amikor rátaláltak azokra az emberekre, akik megszeretik őket, és örökre emlékezni fognak rájuk.
– Ezért élhetnek örökké...
– Örökké, ameddig csak megmaradnak valaki emlékezetében. Van ebben valami keleti vallásból fakadó gondolatiság, hogy az ember addig él, illetve a lelke addig marad fenn, amíg emlékeznek rá.
– Az Alul semmi musical, a vidámság mellett kemény dolgokat feszeget. Munkanélküli munkás barátnőjeként milyennek látod belülről?
– Bár Angliában játszódik a történet, mégis van benne valami kelet-európai, ami a munkanélküliséget és a férfi mintákat illeti. Persze ez alapvetően globális téma, ezért is lehet velük azonosulni és együttérezni. Ha belegondolunk, tényleg nagyon nehéz dolog lehet, ha az ember, főleg, ha gyermeke van, elveszíti a munkáját és egzisztenciáját, családfenntartó képességét, megbicsaklik az élete. Innentől a férfi önérzetén – és persze a kényszeren – is múlik, mit vállal el. Bár az Alul semmi férfi történet, mégis erős női karakterek vannak benne, hiszen egy ilyen közegben, ahol a férfiak önbecsülése csökken, a nők kénytelenek kicsit erőteljesebbé válni. Ezek egymásra ható dolgok, így meg tudnak borulni a női-férfi szerepek.
– A férfiak ráadásul nem könnyű pénzkereső megoldást találnak, a sztriptízt nem mindenki vállalná fel.
– Nagyon szép a történetben, amíg eljutnak idáig, bármennyire nem tombol bennük az önbizalom a testképüket illetően. Sőt, a végén már talán nem is csak azért teszik, hogy pénzt keressenek, hanem hogy maguknak is bizonyítsák: képesek rá, meg tudják ugrani, bármilyen magas is a léc.
– A Yerma kegyetlen, nehéz szerep. A történet fontosságát mutatja, hogy több filmfeldolgozást megért (magyart is Antal Olgával), színpadon is rendszeresen játsszák (hazánkban például Wéber Katával, Borbély Alexandrával vagy Bata Évával a címszerepben). Számodra nagy kihívás?
– Abszolút. A fő témája az anyaság, illetve a meddőség kérdésköre, s hogy ez milyen hatással van az érintettre, pár- és társadalmi kapcsolatára. Federico García Lorca 1934-ben írta ezt a művét, szövege eléggé költői és összetett. A mi előadásunk marad abban a korban, amiben a történet eredetileg játszódik, a benne szereplő verseket megzenésítve adjuk elő. Számomra azért is kihívás Yerma megformálása, mert az anyaság gondolatához még nem kerültem túl közel. Van róla elképzelésem és vágyam is, de még nem aktuális. Így meg kell keresnem a szerepben azokat a pontokat, ahol van egyezés, például a saját nőiességemmel és önbecsülésemmel kapcsolatos érzéseimet, kétségeimet. Ezekből próbálom aztán tovább fejteni a viszonyomat a meddőség gondolatával.
A történet egy spanyolországi kis faluban játszódik, egy olyan korban, ahol a női emancipáció nem létezik, még gondolatban sem, gyakorta nem szerelemből, hanem szülői választás alapján házasodnak. „Apám odaadott a férjemnek és én elfogadtam.” Akkoriban és ma is gyakorta előfordul, hogy nem lesz sikeres egy házasság. Ma már könnyebb felbontani egy nem jól működő kapcsolatot. Persze akadnak, akik bár szeretnék, valamilyen okból mégsem lépik meg. Yerma történetében egy társadalmilag merev rendszerben élhetnek csak a nők, akik között vannak szerencsésebbek, akik jó házasságban élnek, gyereket nevelnek. Viszont Yerma életét még az is bonyolítja, hogy a kapcsolata a férjével nem kifejezetten jó, sőt, a történet folyamán egyre romlik. És itt van egy vélhetően ingerszegény családi környezetből – ahol a lányok szexuális felvilágosítása sem történik meg – egy házasságba került leány, akinek a gyermekvállalás nem akar összejönni...
– Tényleg nem lehet könnyű, ugyanakkor drámaiságában is szép ez a szerep.
– Nagyon mély és megindító anyag, szerintem nézőként is az lesz. Yerma sorsa – aki a nehézségek közepette is egyenes, tisztességes nő marad – nagyon sok gondolatot fel fog ébreszteni a nézőkben. Bízom benne, hogy sikerül nekik mindazt átadni, amit mi, az alkotó csapat vélünk erről a történetről.
(Szerző: Kováts Dénes, Nyíregyházi Napló)
